MOLNÁR OTTILIA VERSEI
Nagypapa
Édes, bús, durcás
Kisöreg,
Mit szerettél volna,
És a vége, mondd,
Mi lett?
Festeni,
Motoron repeszteni,
Lövöldözni nyúlra,
galambra,
Tojásra,
mikor mire lehet?
Titkosnak mutatni
A köznapian
egyszerűt…
Repülni csak álmodban tudtál-
Egyszer ez túl jól sikerült…
London
Nem várnak rám a londoni éjszakák.
A Soho nélkülem dübörög.
A Broadwayn elalszanak a fények.
Álmaim szemhéján tündökölök.
Pillantásunk kereszttüzében
Kigyúl a jövő-
Porlik a múlt.
Angyalok hullanak nyakunkba
Váratlanul
Ártatlanul
Véletlenül…
Lélekbúvár
Kezemben a lelkemmel
Mennem kell
Tenyeremen hordozom-
Csak le ne lépjen innen.
Akkor meg kell keresnem
Lelketlenül nem lehet itt lennem.
De hol kereshetném én
Cseppnyi lelkem?
Szívemben esetleg
Elrejtőzhet.
Odakinn nagy a hideg.
Lehet, bennem sem túl nagy
A meleg, de még mindig jobb,
Mint az érzéketlen külvilág,
Hová a lélek csak fagyni jár…
Vándor lélek végső rejteke
Meleg otthona
Vérvörös csoda
Fájdalmak temploma….
A várakozás agóniája
Mikor a várakozás
belepusztul önnönmagába-
Vajon mi marad utána?
Egy váróterem tele hamuval,
porral
induló vonatok füstös zajával
a türelmetlenség izgalmával-
és a várakozás hiányával…
A következő vonatot
a kötelező várakozás hiányában
azonnal indítjuk…
Hívóhang
hívjál már, írjál már,
keressél, szeressél,
szorítsál, öleljél,
becézzél, kergessél,
hiányolj, kívánjál,
gebedjél, kepesszél,
álmodjál, virrasszál
miattam
értem
engem
nekem
hívlak már, írok már,
kereslek, szeretlek,
szorítlak, ölellek,
becézlek, kergetlek,
hiányzol, kívánlak,
gebedek, kepesztek,
álmodok, virrasztok
miattad
érted
téged
neked…
SorSvetések
Ki mint vet, úgy arat.
Vetem a papírra a szavakat.
Soronként haladok,
a végén sorsot aratok.
Sajátot, egyszerit,
álmokból szőtt meseit.
Lepergetem szemeit
tollból csepeg eszerint.
Húzunk, vagy vetünk,
egyre megy.
Vérre megy.
A titkot hiába firtatod,
csak a halk nevetést hallhatod.
Egy könnycseppet sem ér
a nagy egészben,
nevetséges ki-ki bánata.
Szenvedni hát kár.
Mégsem elkerülhető.
Boldognak lenni bár nem reménytelen(?)
az egész mégis olyan könyörtelen…
Lehet, hogy lepereg rólad e pár szó,
olyan, mint a falra hányt borsó.
Lehet, hogy betalál lelkedbe,
sorsunk akkor így lesz összekötve:
Pár percre…
Augusztusi hangulat
Furcsa esők járnak manapság.
Szakadt felhők hullanak felettem.
Fáj minden cseppje az égnek.
Múlik a nyár.
Hangulatát sodorja a szél előlem,
mint aki épp csak erre vár.
Szereted a szél szagát?
Bele mersz szippantani,
mikor szemedbe fúj
elakasztva lélegzeted?
Én minden illatát ismerem.
Ritmusra szaggatja szét fejem.
Néma szívemben dübörögnek hangjai,
szélütött sejtelmekben suttognak szavai.
Álmos vihar takarít a végzeten.
Másodfokú egyenletek a négyzeten
megoldásukat várják.
Mint az életem…
Tenger
A tenger fájdalom ellen
kikelni,
de nem elszökni,
maradni, mindig maradni
mégis.
Nem az ismeretlentől való
félelemből vagy gyávaságból.
Ittmaradni kalandvágyból.
Elkeseredett reménytől hajtva.
Állítólag mindig nem eshet.
Kíváncsi vagy, milyen,
mikor kisüt rád a nap.
Dédelget az életed.
Ezért küzdesz, hajtasz
réveteg.
Egy kis melegségért.
A magány poklának tüze éget,
mert nem ért meg senki téged.
Rabja vagy az életnek.
Így kell végigpergetned.
Életemben megélem halálom,
boldogságom így találom.
Kifogok életen és halálon.
Nem lesz könnyű,
de meg kell próbálnom…
a végzetes akadályverseny győztesét
kegyes halál tépi szét.
Legalább nem szentimentális ez a vég.
Anti – romantika.
Október elején
Távolodik megint
az ég melege.
Hűvös őszi fény pihen
a függöny ráncain még.
Megbékélt az elmúlással,
készül sötétbe fordulni épp.
Így ér véget lassan
egy újabb megsárgult év.
Az idő gát nélkül,
szenvtelen hömpölyög.
Ollóval szabdaljuk
évekre, napokra,
így igazgatjuk
magunkra
a tetten soha nem érhetőt.
Az idő tehát marad,
mi megyünk.
Nem jön velünk.
A nincs-ben
létezünk.
Egy darabig
haladunk a korral,
végül végleg elszállunk
egy marék
csillagporral…
Púder
Púder, rúzs,
Dior kölni
mázsás illata.
Egy kicsi lány
életében így indult
a nőiség-tanoda.
Arany szandál,
csipkés, földig érő hálóing,
égszínkék-
kész a királylány-varroda.
Égből jövő, égig érő ártatlan,
szerelmes álmok-
és a női rafinéria…
Létérintő
Mikor porba hullanak
a csillagok,
bármelyiket megkaphatod.
Csak le kell hajolnod érte.
De nincs már fénye.
Degeszre tömheted velük
a zsebed-
megannyi kívánság…
sokan vannak,
mint a porszemek.
Takaróként védik
fénytelen szemed.
Az elérhetetlent
így elérheted-
kell ez neked?
Kihűlt vasdarabok,
kicsiny meteoritok,
dimenziók találkozása
itt lent
Szebbek a csillagok
otthonukban,
ott fent…
Hit
A hit,
igen,
ez a fura bizonyosság
itt bent,
hogy történjék bármi,
valaki biztosan meg fog várni-
megvár,
amíg megérkezel.
Ebből tudsz élni,
Túlélni bármit.
Mert van miért
Küzdeni, fájni.
Hogy lesz majd enyhülés,
Melegség is talán –
Ez őrzi meg szívedet
A szilánkosra törtet.
Ebcsont beforr.
Másoknak sem könnyebb.
Vigasztalásnak ez elég sovány.
Csak a hitedet őrizd-
bármi áron-
Tovább…
Utazás
Nem tudom, meddig várjak még,
Izgat a változás,
Kanyargó síneken
Fut velem most az életem
Utazás, hív egy látomás
A világ most csak rám vár
Ősi dob dübörgő hangjai
Lelkemben otthon járnak már
Életem most kezdődik talán,
Felráz néhány mély sóhajtás
Érkezem, vakít a fény,
Ezt is megszokja majd szemem.
Itt vagyok, éppen ébredek,
A derű ma átölel
S lassanként táncba visz:
A földit az égivel
Pánsíp szól csendes hajnalon,
Jelzi az indulást
Ringat a sín, figyeld
A váltó másik irányban áll
Visz a vonat még tovább,
Újabb tájakon, vágyakon,
Álmokon át
Emlékek sűrű páráján átérve
Elnyel az óceán.
Itt a boldogság, az ábrándok
Mindenkit összeköt,
Meglátod
Keskeny a híd, zöld az átjáró,
A végén nyílik egy kék ajtó
Életem elkezdődött, igen
Ébren nézem a kék eget
Ablakom még homályos,
Mégis látom a színeket…
Sóvárgás
Ne sóvárogj az idő után
Úgysem kaphatod meg a nem is létezőt
Múlt és jövő illúziójába csomagolva
Nem éled át a jelent, az egyetlen lehetőt
Így örökre elveszíted őt…
Mikor rád borul az életed
Kérlek, ne hagyd magad
Nem szabad, hogy felőrőljön
A csikorgó realitás
Várom, hogy fogd két kihűlt kezem,
repülj velem
Szellőztessük lelkünk a fényben át
Váltsunk időt és teret
Képzeljünk új romantikát:
könnyű, szivárvány rétet,
Csillagot, ezret, hozzá finom epret,
És nevetést, szívedből pezsgőt,
Hajunkon végiggyöngyözőt;
Illatfürdőt, mely kimossa
Lelkünk minden bánatát
Így megtisztulva, bátran
Léphetünk tovább…
